"ÚJ IRÁNYOK"-KONFERENCIA A gULNERBEN

2010. november 11-én csütörtökön rendeztük a kerületi pedagógiai hét rendezvénysorozatába illeszkedően konferenciánkat.

Délelőtt nevelési értekezlet keretében tantestületünk a magatartászavar és az erőszakkezelés témaköreiben ismerkedett meg a témában vizsgálódó szakpszichológia friss eredményeivel.

Délután a kerületi kollégákkal kiegészülve konferenciánkon a Biztonságos Iskola Mozgalom és társszervezeteinek előadóit hallgathattuk meg. Ezekről a programokról tudósít alábbi képriportunk és Molnárné Posta Júlia részletes beszámolója:

A Biztonságos Iskola Mozgalom pályázati támogatásából 2010. november 11-én délelőtt 9 órától 12 óráig rendhagyó nevelési értekezletet tartottunk.

Előadónk a FIMOTA Központ Viselkedésterápiás Gyerekrendelő (FIgyelemzavar, MOtoros nyugtalanság, TAnulászavar) munkatársa, László Zsuzsa volt, aki útmutatót adott a manapság oly sok nehézséget okozó magatartási nehézséggel küzdő gyermekek foglalkoztatásának lehetséges változatairól.

A Központ elsősorban hiperaktív, figyelemzavaros, speciális tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel és szüleikkel dolgozik. (A tünetcsoport rövid leírását megtalálhatjuk az "Örökmozgó gyerek" c. könyvben.) A FIMOTA Központ kis kliensei mind értelmes, nem ritkán kivételesen tehetséges gyerekek, akiket azonban nehezen visel el az iskola, akikkel otthon sem könnyű az élet. A magatartási és tanulási problémák mellett a gyerekek érzelmeinek rendezésében, a traumák feldolgozásában is segítenek. Céljuk, hogy a változást igénylő családoknak, igényük szerint, megfelelő módszertani segítséget nyújtsanak életminőségük javításához.

Az a definíció, ahogyan az előadó az ilyen jellegű problémákkal küzdő gyermekeket nevezte (magatartásszervezési nehézséggel küzdő tanulók), már eleve elgondolkodtatta a nevelőtestület nagy részét, hiszen sokunkban a magatartási probléma alapvetően a gyermekek akaraterő- és önkontroll-hiányát jelenti. Ezzel szemben László Zsuzsa rávilágított arra, hogy a gyermekek e csoportjának nem ez a hiányosság okozza a nehézségeit, hanem a magatartás és a tudatosság közötti szabályozó mechanizmusok nem működnek megfelelően.

Ehhez azonnal hozzárendelt számos, számunkra is használható módszert, amelyek közül természetesen néhányat ösztönösen, illetve előző tanulás-szervezési, módszertani képzéseinkből merítve mi is alkalmazunk. Ha ezeket az ismereteket bővítjük,  rendszerezzük és tudatosan is használjuk, nagy valószínűséggel lecsökkennek nem csak a mi mindennapi gondjaink, hanem a gyermekek is több, apró lépéssel elsajátíthatják a tőlük elvárt magatartásformákat és cselekvési algoritmusokat.

Kezdve az egészen egyszerűnek tűnő utasításokkal, amelyeket lépésekre bontva és azokat a gyakorlatban is végigjárva a tanulókkal, „beüzemelhetjük”őket a célszerű tevékenységekre.

Ennek illusztrációjaként egy, a tanulásszervezéssel kapcsolatos tanácsot a Központ honlapjáról idézünk:

Házi feladat készítés FiMoTa módra (Ajánlás szülőknek, és a tanórákhoz is)

1. Hely kijelölése, a kipakolás, átnézés, előkészítés, bepakolás helye. A leckét megírni, megtanulni máshol is lehet.

2. A tanulás lépéseinek a megtanítása:

- kipakolás a táskából (mindent ki kell venni)

- másnapi órarendhez összeválogatni a könyveket, füzeteket, egyéb vinni valókat.

- kisgyereknél az órarendbe emlékeztetőket kell berajzolni, akkor tudja ő csinálni (a szülő csak áll és figyelemmel kíséri, de nem nyúl semmihez)

- ellenőrizni miből van lecke

- meghatározni a leckeírás, tanulás sorrendjét.

Ezeket a lépéseket érdemes a hazaérkezést követően megtenni, akkor is, ha a tanulás maga csak később kezdődik. A gyereknek az jó, ha tudja, hogy mennyi dolga lesz.

3. Az időpont meghatározása. A gyerek megfigyeléséből és a vele való megbeszélésből kell kiindulni. Az elvek nem segítenek. Van gyerek, aki szereti iskola után gyorsan letudni a leckét, a másik előbb eszik, van, akinek könnyebb este, ha már játszott és kicsit fáradtabb (pl. a fimoták egy része) és olyan is van, aki szívesen kel korábban, és reggel igazán hatékony. Ha sikerül a jó időpontot megtalálnunk, a gyerek hatékonyabb lesz a munkájában, több lesz a sikere, és természetesen kevesebb lesz a veszekedés.

4. A háttérzene segíti elnyomni a külső zajokat. A pattogó figyelmű gyerek nem tud nem figyelni arra, hogy a lakásban ki merre jár, és mit csinál. Az a jó háttérzene, aminek nincs szövege vagy ha van, akkor olyan, amit a gyerek nem ért. Természetesen, ha a gyerek nem akar háttérzenét, mert azt mondja nem jó neki, akkor nem kell berakni. A probléma inkább abból szokott lenni, hogy a gyerek bizonygatja, hogy neki zenével jobban megy, a szülők meg nem hiszik el.

5. Mennyit kell tanulni? Erre nincs előírás, de nem érdemes veszekedni a gyerekkel, hogy nem tanul eleget. Az eredményei alapján kell számon kérni. A tanulás mennyiségéről és céljáról pedig a tanulási helyzeten kívül lehet a gyerekkel beszélni, amikor meghitt hangulatban beszélgetünk. A tanulási helyzetben csak a konkrét feladatról lehet szó.

6. Testhelyzet: sok szülő meg van győződve arról, hogy tanulni úgy kell, hogy az ember szép rendet tart az íróasztalán, és ott ül egyenes derékkal és olvassa a könyvet. Sok gyerek nem tud így tanulni. A fimoták többsége a földön vagy ágyon fekve, a lábát az ég felé nyújtva tanul.

7. Mindig tudnia kell a szülőnek, mi a fontos. Pl. a gyenge grafomotoros (íráskészségű) gyerekek mint pl. a fimoták nem tudnak szépen írni, ezért nem érdemes a kötött írást gyakoroltatni velük, mert nemcsak egyre csúnyább lesz az írásuk, de egyre nagyobb lesz az ellenállásuk is. Jobb, ha a gyerek szaggatott, nyomtatott formában ír.

8. Vigyázzunk a szorgalmi feladattal! Sok gyerek szívesen elkészíti a leckéjét, de ennél többet nem akar. Különösen a fiúk nem szeretnek szorgalmit csinálni. Sok gyerekkel azonban az anyukája tanul, aki maga is szorgalmas gyerek volt és nagyon nem érti, hogy lehet a szorgalmi feladatot kihagyni. Vannak gyerekek, akik ezért úgy döntenek, hogy nem érdemes a tanulást elkezdeni, mert akkor annak nincs vége. (Az anya mindig kicsit tovább feszíti a húrt: „Na még ezt a kicsit, gyakoroljunk még, írjunk még egy sort!”) Minél okosabb a gyerek, annál pontosabban tudja, hogy éri el a „legmagasabb hozamot”, azaz hogy jut a legtöbb játékidőhöz, és nem nagyon zavarja, ha ez veszekedéssel jár.





 

Köszönjük az előadó pontos és konkrét példákkal alátámasztott előadását.



 

Mottó:
„Ha az akadályozott gyermeknek nem segítünk abban,
hogy a képességeit kibontakoztassa, az egyéni tragédia.
Tragédia neki és a családjának.
De ha a tehetséges gyermeknek nem segítünk abban,
hogy a képességeit kibontakoztassa, az már társadalmi tragédia.”
(Gallagher)
 

A tehetséggondozás témájával foglalkozó pedagógiai napok keretén belül a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény szervezésében iskolánkban 2010. november 11-én "Új irányok a tehetséggondozásban" címmel adtunk át néhány fontos, az iskolánkban működő Biztonságos Iskola Mozgalommal összefüggő programunkról tájékoztatást.

A konferenciát Galgóczy Zoltán, a Népjóléti Bizottság alelnöke, az Oktatási, Közművelődési, Sport és Ifjúsági Bizottság tagja nyitotta meg.







 

Örültünk a lehetőségnek, hogy az eddigi, tehetséggondozással összefüggő - főképpen a tanulmányi versenyeken mérhető - munkánkon túl bemutathatjuk azt a szemléletet, s az ehhez rendelt különleges programokat, amelyekkel a talentumok nagyon széles skáláján mozgó tehetséges gyermekeket gondozzuk.

Programjainkat - tekintettel arra, hogy komplex bűnmegelőzéssel foglalkozó Biztonságos Iskola Mozgalom bázisiskolája vagyunk - nem kifejezetten tehetséggondozás, hanem gyermekvédelmi szempontból indítottuk annak érdekében, hogy a potenciálisan veszélyeztetett gyermekek számára adjunk olyan életteret, mozgásteret, ahol biztonságban tágíthatják lehetőségeiket, gazdagíthatják ismereteiket, tapasztalataikat az önálló és helyes életvezetés megtanulásának folyamán.

Ez az a gazdagítás, dúsítás az a pont, ahol csatlakoznak programjaink a tehetségsegítéshez, és nagy bizonyossággal állíthatom több éves munkánk tapasztalata alapján, hogy sok gyermek számára adunk olyan önértékeléssel, önbizalommal kapcsolatos pozitív megerősítést, amelyek segítségével felismerhetik önmagukban az egyedi talentumot, amely azután kapaszkodót jelenthet számukra egész életükben.

Ehhez szükséges olyan szervezeti kereteket, módszereket, munkaformákat csatolni, amelyekben észrevehetjük, majd segíthetjük a tehetséges gyermekeket és családjaikat abban, hogy tehetségüket mind a magánéletében, mind a közéletben kamatoztathassák. A szakmai szolgáltatókon túl nyitnunk kellett a civil szféra: az alapítványok, egyesületek felé is.

Ebben a munkában kiemelten fontos, hogy a pedagógusok mentorként is részt vegyenek a gyermekek életében. Alapvető a gyermekek hiteles szeretete, a mi megbízhatóságunk, odafigyelésünk is, az a szemlélet, amelyről bővebben beszéltek előadónk: az érzelmi intelligencia jelentőségéről, fejlesztési lehetőségeiről, a humanisztikus szemléletről, amely a sikerorientáltságon túl a Biztonságos Iskolák sajátja.



 

Molnárné Posta Júlia, a Biztonságos Iskola Mozgalom koordinátora
az iskolában működő programokat ismertette röviden:























 

Őt követte Kőszegi Ágnes, a Gordon & T.A. Oktatásszervező és Tanácsadó Kft. (http://www.gordonta.hu/uj/index.php) munkatársa, aki kollégája, Vízi Beáta helyett jött el bemutatni azt a munkát, amelyeket a mediáció eszközrendszerének megtanításával végeztek iskolánkban. Tréningjeik célja nem csak az volt, hogy a pedagógusokat kapcsolatkezelési szemlélettel és készségekkel gazdagítsák, hanem az is, hogy megmutassák nekünk: a gyermekek számára milyen módon taníthatóak a fent említett kommunikációs elemek a különböző korosztályokban.

A képzésen résztvevő pedagógus:

- A konfliktusok segítő rendezésével hozzájárul a jobb munkahelyi légkörhöz és a nyílt kommunikációhoz.

- Segítheti a szülő-pedagógus, pedagógus-pedagógus közötti viták tisztázását.

- Megtakaríthatja az elfajuló munkaügyi vitákból származó perköltségeket.

- Segít megelőzni a fölösleges munkaerő-fluktuációt.

- Gyermekei számára (is) fontos kapcsolati modellé válik.

- A mediációs szemlélet átadásával, figyelmét és energiáját valóban az oktatás-nevelésre tudja összpontosítani, mert nem kell plusz figyelmet fordítania a gyerekek közötti csatározásokra.



 

Második előadónk, Benkő Margita (http://www.i-dia.org/) meglepett bennünket azzal, hogy nem egyedül állt a meghívott vendégek elé, hanem – mintegy bemutatva a közösségi, közösségért végzett együttes munka élményét – kollégájával felváltva, egymást kiegészítve mutatták be a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány tevékenységeiről szóló prezentációt.

Az Alapítvánnyal a tavalyi évben dolgoztunk együtt egy közösségi célért (Gulner utca, Szakály utca, Lőrinci temető közötti terület megtisztítása, hasznosítása szabadidős célokra), amelyhez csatlakozott egy, a diákok szociális és életviteli kompetenciáit célzó képzés is a diákönkormányzat számára.

Ezek:

- Kommunikációs vagy interperszonális készségek – hogy a fiatalok különböző háttérrel és kultúrával rendelkező emberekkel teremthessenek kapcsolatot.

- Konfliktuskezelés – hogy mások közötti konfliktusokat illetve saját agressziójukat és haragjukat kezelni tudják.

- Részvétel/Hozzájárulás – hogy felismerjék a közösségük igényeit és maguk is hozzájáruljanak annak jobbításához, gyarapításához.

- Együttműködés – hogy csapatban tudjanak dolgozni, kompromisszumokat tudjanak kötni és vezetői szerepet vállalni.

- Kreatív gondolkodás – hogy a kihívásokat és a problémákat kreatív és innovatív megoldásokkal oldhassák meg.

- Kritikai gondolkodás – hogy izgalmas és értelmes kérdéseket tehessenek fel.

- Döntéshozatal – hogy fel tudják mérni az adott helyzetet, és megfelelő döntéseket hozhassanak a probléma megoldására.

- Empatikus készség – hogy mély kapcsolatot építhessenek ki egy másik emberrel.

- Érzelmi intelligencia – hogy megtanulják kezelni és kifejezni az érzéseiket.

- Tisztelet – hogy megadják maguknak és a többi embernek a megfelelő tiszteletet.

- Felelősség – hogy kézben tarthassák saját életüket, hogy a többiek számíthassanak rájuk; hogy felelősséget vállaljanak magukért és a másik emberért.

- Önbizalom – az a képesség, melynek köszönhetően jó döntéseket tudnak hozni, ellenállnak a külső nyomásnak és ki tudnak fejleszteni egy erősebb és magabiztosabb személyiséget.





 

Harmadik előadónk, Botár Béla, a Bűnmegelőzők Országos Szakmai Szövetségének elnökségi tagja, pedagógus, pszichopedagógus, ju jitsu instruktor, volt iskolaigazgató, gyermekvédelmi felelős – és még sok minden más is, amint ez a prezentációjából kiderült – mutatta be sok éves munkájának életképekkel illusztrált mozzanatait, tapasztalatait, eredményeit. Humorral teli előadása felfrissítette a megjelent kollégákat és szervező diákokat egyaránt.

Előadása (Humanisztikus szemlélet a nevelés-oktatás folyamatában) középpontjában a természetesen működő emberi megnyilvánulások: a humor, a szeretet, az elfogadás és befogadás álltak.

Arra hívta fel figyelmünket, hogy tudományos tapasztalataink és ismereteink mellett ne feledkezzünk meg ezekről az ösztönösen működő, egymást is pozitívan befolyásoló, nagyon őszinte érzésekről, és azok kinyilvánításáról sem.







 

Köszönjük a megjelenteknek, hogy befogadó közönségként meghallgatták a Biztonságos Iskola Mozgalom által nyújtott lehetőségeinkről szóló, valójában annak csak részleteit, de alapvetően a nevelési folyamatokban folyamatosan jelen lévő attitűdöt bemutató előadásainkat.

Ezek kiegészítéseképpen álljon a 2010/2011. tanévre szóló terveink (még nem teljes) összefoglalója:

Tevékenységi tervünk 2010-2011-ben

Molnárné Posta Júlia







 


 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz